nem vagyok igazságos.

normálisan nagyon si könnyen élem bele magam mások helyzetébe, de most nem úgy sikerült. Azt hittem örülni fog az utazásnak és majd adneki erőt. De pont az ellenkezőjét váltotta ki. Tanne híta fel rá a figyelmemet, hogy talán nem tud neki örülni. elgondolkodtam ezen és a végére jártam és igaza volt. Nem tud. Sőt, a gondolat, hogy nem mehet azonnal, hogy várni kell, csak jobban felhiívta figyelmét aktuális bezártságára, szerencsétlenségére, a kilátástalanság és a bizonytalanság jött leő, nem a kapaszkodó a jövőben.

de tisztáztuk, megbeszéltük és majd együtt megtervezgetjük, hova megyünk és mikor és az majd úgy jó lesz.

ui:

szétszakad a fejem az allergiától :(:(:(