szeretnék az lenni, de éppen nem vagyok. Nem vágyom ismerkedésre igazán, nem vágyom önbemutatásra, bizonyításra, hogy jófej vagyok, új embereknek elmesélni, ki vagyok, mit csinálok, milyen izgi is az én életem. Nem az. Nem akarok szép lenni, sminkelni, csini lenni, amiylen csini csak lehetek, időt fordítani arra, hogy jól nézzek ki. Talán ismeritek ezt az érzést. Aztán persze időről időre ráveszem magam, de nem érzem jól magam közben a kicsinosított bőrömben. Egyik nap jön a másik után. Az egyik szomorú, a másik semmilyen. De egyik sem vidám. Nem találom a pozitív vidámságot. Ez nem gömb-probléma. Valami más. Hm, fura dolog. Olyan nyomott vagyok mostanában. Legtöbbszüör nincs kedvem kimozdulni, de otthon ülni sincs. A munkán kívül semmiben sem vagyok motivált, abban is közepes mértékig. De azt legalább élvezem, mikor csinálom.

És mindeközben utálom, hogy ilyen a hangulatom, hogy a már jól ismert lelkes, pörgős, pozitív NG valahol mélyen kuksol. Haragszom rá, amiért elbújt, amiért egy apró kis zökkenőtől, csalódástól visszabújt és hiába kiabálok, nem akar előjönni. Valószínűleg hagyni kéne, had' pihenje ki magát és jöjjön elő magától, csak én közben jól akarom magam érezni és azt vele tudom igazán.

van ennek értelme?