GÖMBÖLDE

Jegesmedve bocs érdeklődik:

-Apu én jegesmedve vagyok?

-Igen fiam.

-És anyu is jegesmedve?

-Igen.

-A nagypapáék is?

-Igen.

-És az ő szüleik?

-Fiam miért kérdezel ennyi sületlenséget?

Fázom waze'...

 

Furcsa dolog ismerni valakit, vagy azt hinni ismerjük. hálás vagyok az életnek, hogy fiatalon megtanított arra, igyekezzek külön választani azt amit látok valakiben és azt ami tényleg benne is van. Nagyon nehéz dolog ez. Illetve az is nagyon nehéz, hogy annak ellenére szeress valakit, hogy nem az, aminek te látni szeretnéd.

És persze a kérdés, hogy ha nem az akinek látni szeretnéd, szeretheted-e még igaz baratodként. Ha nem kapod meg azt, amit vársz tőle, hova kell kerülni a ranglétrán.

Tud-e valaki hirtelen változni, vagy csak a Te szemedről esik le a rózsaszín hályog.

Ha 36 év utánderül ki valakiről, hogy nem is igaz barát, akkor őt kell okolnod érte, mert megváltozott vagy saját magadat, mert nem vetted észre, hogy nem is az, akinek hitted. magadat, mert hazudtál magadnak 36 évig arról, hogy akit látsz nem is olyan amilyen valójában.

A számokból gondolom rájöttetek, hogy nem magamról beszélek, de elgondolkodtam. velem ez 10 év után történt meg. és igen, bajban mutatkozik meg, ki is az igazi barát. Sajnos nincs mese, és azt amit akkor látsz, már nem hazudhatod el magadnak. Meglátod azt, amit nem akartál látni olyan sokáig. De az embernek, ahogy öregszik, egyre kevesebb a barátja és a haverja. inkább csak a barátokkal foglalkozik, hiszen a haverokra nincs ideje a munka és a család miatt és ilyenkor még nagyobb csalódás, ha az egyikőjükről kiderül, nem is az aminek láttad, azaz Ő Ő, csak te nem voltál öszinte. Kire haragudhatsz ilyenkor?

Szerencsém van. Korán megtanultam, hogy nem érdemes hazudni magunknak és ha ilyen van, magadra haragudhatsz csak érte és hogy ez természetes és emberi dolog és ilyenkor kár keseregni, hiszen az emberek csak emberek, többek vagy kevesebbek és csak annyit érdemes elvárni, amennyit ők adni tudnak.

De ettől még lehet őket szeretni és kár érte haragudni rájuk. nem az ő hibájuk, hogy többet vártál tőlük, mint amit adni tudnak :)

kemény lecke ez, pláne 53 évesen.

nem vagyok igazságos.

normálisan nagyon si könnyen élem bele magam mások helyzetébe, de most nem úgy sikerült. Azt hittem örülni fog az utazásnak és majd adneki erőt. De pont az ellenkezőjét váltotta ki. Tanne híta fel rá a figyelmemet, hogy talán nem tud neki örülni. elgondolkodtam ezen és a végére jártam és igaza volt. Nem tud. Sőt, a gondolat, hogy nem mehet azonnal, hogy várni kell, csak jobban felhiívta figyelmét aktuális bezártságára, szerencsétlenségére, a kilátástalanság és a bizonytalanság jött leő, nem a kapaszkodó a jövőben.

de tisztáztuk, megbeszéltük és majd együtt megtervezgetjük, hova megyünk és mikor és az majd úgy jó lesz.

 

ui:

szétszakad a fejem az allergiától :(:(:(

Tegnap volt anyu szülinapja.

Páran tudjátok, nagyon régóta készülök már rá, mert kitaláltam, hogy mennyire jót fog tennia lelkének, ha kap egy utazást, Rómába, ahova csak ő meg én megyünk. <br> Egy hétvége :)

Róma, gyönyörű hely, anyu még nem volt ott.

De anya csak egy, az enyém meg aztán tényleg egyedülálló.

Nagy készülödés, kajakészítés (sonkatekercs, töltött tojás, saláta, sajttekercs és minden mi szem szájnak ingere), az ajándékot egy vicces képeslapba csomagoltam, mintha mi küldtük volna a fiúknak, dátum 2008. november, tele római képöekkel, és a szöveg:

Sziasztok Fiúk!

Nagyon sok puszit küldünk innen Rómából!

Anyu, Andi

Apuval adjuk közösen. Nekiülünk a kajálásnak, de Apu izga5ott, adjukát, adjuk át.

Odaadom a lapot. Anyu olvassa, nem érti vagy nem akarja érteni. Mindenesetre a várt katarzis elmaradt. Kissé csalódottan nézem, mi van, majd kiböki. Ő Nem Szeretne Rómába Menni...

Végül abban maradtunk, úgyis tavasszal megyünk végül, szóval majd kitaláljuk. igy adjon ajándékot az ember. még jó, hogy nem vettük mega  jegyet!

Jogos, nagyon régen írtam.

De még mindig a "nem nyitott" időszakomat élem :)

Csomó minden történik idebent, de még egyik sem tart ott, hogy leírjam, a mindennapokban meg nincs semmi izgi. Viszonylagos nyugalom van lelkem tengerén, néha jön egy hullám, kis szellő kavarja, de az is egy fent egy kettő lent alapon műkszik és aztán tükörsíma víz :) szóval lényegében nincs miről írni.

Ha lesz valami jó, azt leírom, a nemjóról írni nincs kedvem.

Ja, és ma kapok ajándékot. Valamelyik posztom úgy megihlette Nuskát, hogy kapok tőle valamit :)

nagyon izgi...

És még egy kis ajándék :)

szeretnék az lenni, de éppen nem vagyok. Nem vágyom ismerkedésre igazán, nem vágyom önbemutatásra, bizonyításra, hogy jófej vagyok, új embereknek elmesélni, ki vagyok, mit csinálok, milyen izgi is az én életem. Nem az. Nem akarok szép lenni, sminkelni, csini lenni, amiylen csini csak lehetek, időt fordítani arra, hogy jól nézzek ki. Talán ismeritek ezt az érzést. Aztán persze időről időre ráveszem magam, de nem érzem jól magam közben a kicsinosított bőrömben. Egyik nap jön a másik után. Az egyik szomorú, a másik semmilyen. De egyik sem vidám. Nem találom a pozitív vidámságot. Ez nem gömb-probléma. Valami más. Hm, fura dolog. Olyan nyomott vagyok mostanában. Legtöbbszüör nincs kedvem kimozdulni, de otthon ülni sincs. A munkán kívül semmiben sem vagyok motivált, abban is közepes mértékig. De azt legalább élvezem, mikor csinálom.

És mindeközben utálom, hogy ilyen a hangulatom, hogy a már jól ismert lelkes, pörgős, pozitív NG valahol mélyen kuksol. Haragszom rá, amiért elbújt, amiért egy apró kis zökkenőtől, csalódástól visszabújt és hiába kiabálok, nem akar előjönni. Valószínűleg hagyni kéne, had' pihenje ki magát és jöjjön elő magától, csak én közben jól akarom magam érezni és azt vele tudom igazán.

van ennek értelme?

valahogy mostanaban nem megy, annyira vegletes a hangulatom, hogy mire leírom, amit akakrok, már nem is értek egyet magammal. Asszem a "hullamzom, tehat vagyok!" most az én szlogenem kéne hogy legyen.

fura érzés, mikor érzed, hogy nem is kéne szarul lenned, mert nem ért annyit az egész, mikor próbálod felidézni a rövid ám nagyjából tartalmatlan percek között azt, ami miatt még mindig ragaszkodsz kicsit és még mindig fáj ha eszedbe jut. és aztan hirtelen átcsapsz és jó kedved van, mert nem csak tudod, de érzed is, hogy ami még előtted áll, sokkal jobb, mint ami mögötted, és hogy a kiváncsiság, nyitottság, pörgés az jó dolog és egy kis időre valahogy felül tudsz kerekedni csipcsup fájdalmakon. aztan bekopogtat a valóság, a szar csaladi hangulat, anyád elkeseredettsége, ami mint valami rossz pólusán összeerőszakolt mágnes taszít el otthonról, miközben a neveltetésed, a kötelességtudatosságod és a lelkiismereted húz vissza.

Megint sehol sem jó, otthonodra nincs időd, mert eppen pocsékul állsz anyagilag és a szabad hétvégédet is melóval töltöd, mikor nem azzal, akkor próbálod bepótolni az elmúlt 3-4 hónapban hanyagolt szociális baráti életedet. Közben egy részed iszonyatosan vágyik a magányra, az önboncolgatásra, de amit egyedül maradsz, érzed, megkattansz, így inkább elszaladsz.

Úgy indulsz haza, hogy most nyugi, dvd, Liezen-i pillanatok nosztalgiaja, egy saláta, egy békés este egy pohár fehérborral. de aztán ismét pofán csap a valóság, mert otthon erre éppen semmi sem alkalmas, de ugye nincs időd elpakolni, belakni és nincs pénzed fészketépíteni így aztán fordulsz és beülsz valahova barátokkal, ami jó és imádod, de éppen nem pont az amit akarsz. de az ő dolgaik, az, hogy visszakerülhetsz legalább az ő életükbe, hogy újra befogadnak és újra meg akarnak veled oszatni dolgokat kicsit elfedi, hogy a saját életed megint nem 100as.

Szóval ez van. hullámzás. Visszatérő érzések az utcán, mint pl, "ő vajon mitől jobb nő nálam" aztán önmagad kiröhögése, mert közben már nem is ezt gondolod, csak kapaszkodsz a jól begyakorolt önsajnálatba. Választ vársz egy eleve minősíthetetlen kérdésre, miszerint mi miért történik.

A családom tragédiái 100osan befolyásolják az életemet, konstans lekiismeretfurdalás az, ha nem vagyok otthon és színtiszta mártírkodás ha otthon vagyok. és ok nem értik, hogy az ö szarjaikon kívül még a sajátod is van, mert ez visszafelé nem ugyaz. Az, hogy anyu segítségre szorul, konkrétan hatással van az én életzemre, behatárolja a lehetőségeimet, mig az, hogy velem szakítottak, nem kapom meg a pénzem, valami nem jó, mindössze addig hat rájuk, hogy amikor mesélem, azt mondják, szegényke.Csak ezt ők nm látják (be!)

és akkor most jön a hullámhegy, mert nyár van :) és mert a munkám zseniális és imad a fonoknom és tökre sokat tanulok, es jovo heten egyedul leszek, ami elore is szuperizgin hangzik, és közben van hétvégén munka, tehat lesz pénz ami megint szuper, és aztan holnap buli, vasarnap piknik, két hét múlva nomád. a pixrael tarol, most szombathely, aztan gyor és magátol működik, és hálásak érte, hogy ott lehet és ez fantasztikus, es vannak hosszutávú tervek is, csak ami nincs sokszor, azaz mostanában nincs, az az ero, hogy atgondoljam, honnan jottem, es hova tartok es hogy menjek tovabb. elakadtam. kicsit, de majd megint megy tovabb. es most megint miondenki biztosan megijedt, hogy jajj Andi nem van jol, pedig amugy meg igen, csak most atmenetileg kicsit nem, de azt szabad, nem? ha csak ket het volt a latszólagos boldogság, akkor is?

 

 

 

 

 

 

kb ilyenek lehettünk Mankaval az ominózus pénteki party elején :)

 

 

 

Na, nagy-nagy szerencse és erőfeszítés árán szereztem magamnak ingyen jegyet és ingyen fuvart is a Volt fesztiválra. (pénzem ugyanis egyikre sincs, így külön-külön nem ér az egész semmit, de megszerveztem mindkettőt)

egy apró bibivel :)

a fuvar pénteken ment, a jegyet meg csak szombaton tudnám felvenni... így aztán a Volt "volt's'nincs'

na ez a méreg, nem a cián :)

ennyi

ez a motto

Ismét szingli vagyok. A hiba mátrixban elhárult, a világegyetem visszaállt normális működésbe. Megszűnt a furcsaság, az a furcsa érzés, hogy van talán hajszálnyi remény arra, hogy a következő időben számomra is kijut az a sokat emlegetett nyugodt boldog érzés. Nem kérek sokat most már, csak annyit, hogy azért ha lehet, egyszer majd, egy hétig lehessek úgy boldog, hogy nem azon kattogok, mikor ér véget, hogy a benne rejlő sok kérdőjel mikor alakul felkiáltójellé, hogy nem lebeg a bárd a fejünk fölött, mert ha a bárd kezdetektől ott van, akkor az mondhatni esélytelen. Szeretném, hogy egy hétig hihessem azt, hogy valami, ami velem és a szerelmi életemmel kapcsolatos, normális, hagyományos, egyetemesen elfogadott, olyan, mint amire vágyom. Nem aggodalommal teli, nehézkes, problematikus, olyan amiért már megint nekem kell megküzdenem. Nem akarok küzdeni érte, hagyni akarom, hogy történjen, azt akarom, hogy végre egyszer ebben a büdös életben valami jó csak úgy megtörténjen. Kis békét és nyugalmat akarok magamon kívül.

Azt, amiről Angel írt egyszer. Én azt írtam, hogy én a nyugalmat a kérgemen belül tálalom meg, mire Ő ugye írta, hogy fura ez, hiszen a nők általában ezt egy favágó mellett találják meg. Én megpróbáltam, komolyan, és legalább nem mondhatom azt, hogy nem tettem meg érte mindent. És no para, nem szaladok vissza a kéreg mőgé, talán az a kéreg nincs is már ott, régn láttam, És nem azt gondolom, hogy az én hibám és azt sem, hogy másnak kéne lennem, vagy hogy neki kéne másnak lennie, csak azt gondolom, hogy az élet igazságtalan és kegyetlen; hogy a tény, hogy elfogadtam, nem vagyok mindenható, segít megemészteni ezt az egészet úgy, hogy közben a napsárga gömb rendben van, hiszen nem áll hatalmamban két össze nem illő embert egyben tartani, bármelyiket megváltoztatni. Egyszerűen ennek nincs értelme. De közben olyan pontra jutottam, mikor már nem tehetek semmit, mint azt, hogy reménykedem a jó szerencsémben és ez szar ügy. Mert láthatóan nincs szerencsém. Kurvára nincs, kicsit sincs, igazságtalanul nincs és soha nincs és a fa*** kivan már ettől. Mert nem tehetek semmit, mint hogy nyugodtan elfogadom, hogy ez most így alakult, csak éppen nem találom azt a kis kapaszkodót, útjelző táblát, ami mutatja az utat és azt írja: erre azért még van remény.

Nem látok partnereket az életemhez. És itt nem barátokra gondolok. Hanem haverokra, akik ott tartanak, ahol én. Akármerre nézek, párokat látok, ami szuper. Szeretem őket és már nem vagyok irigy a boldogságukra, nem az a baj, hogy fáj őket látni, mert nem. Ennél sokkal gyakorlatiasabb gondjaim vannak.

PARTIZNI AKAROK!!!!!!!!!!!!!!!!!

Az engem jelenleg körülvevő emberek NEM ugyanazt akarják az élettől, amit én, nem „partyarcok”, ahogy ezt Manka megfogalmazta. Pedig most azt van, hogy én bulizni akarok. Nem akarok itthon ülni és a sebeimet nyalogatni. Egy, mert ezek most csak kicsi sebek, és ha nyalogatom, elfertőződik és csak nagyobb lesz; kettő, megőrjít a tudat, hogy Ő bezzeg megy bulizni. Megy a Voltra, ahol az én Pixraelem lesz kiállítva és én itt állok és nem tudok kivel menni. No people around me, aki fogná magát és eljönne velem Sopronba bulizni. Ettől érzem magam kiba***** magányosnak, mert nem hogy pasim nincs, de partnereim sincsenek. És közben tudom, hogy igazságtalan vagyok, mert barátaim vannak, sokan, akik fantasztikusak, és akik mellettem álltak a szarban, akik meghallgattak tegnap, akik objektív tanácsokat adtak, de még mindig nincs senki, akivel bulizhatnék…

És jelenleg nem tudom, merre van az előre és megfulladok az energiáimtól, mert nem tudom őket hova vezetni, hol levezetni.

ui:

És ha már homár, legyen kövér, juhéjjj

Mikor kimentem Izraelbe két hete itthagytam egy jó irányba mutató kapcsolatot és egy egészséges családot. Mire hazajöttem, a pasim meggondolta magát és az anyám konkrétan eltörte a csigolyáját

Van egy baratnőm, Ő erre azt mondaná: "Normális!"

De ugye nem neki van igaza?!

így nézett ki kívülről :)

idézet a judapest cikk kommentjeibők:

1. Roland
   2008 június 13 @ 3:46

   a koncert valami k…va jó volt, a קולולש megint hatalmasat alakított, meg aztán jó volt végre élőben is összefitni shadaijal.

2. 9 shadai
   2008 június 13 @ 9:20

   Tilos Maraton-Kululosh-néptáncosok-és a szokásos gödörbeli dog&beer életérzés csúszott egybe időben és térben. Klassz volt összefutni ennyi (kedves!) ismerőssel is!

3. 10 shahar
   2008 június 13 @ 9:44

   Alig élek… és meg is fáztam:-(

   De a koncert tényleg fergeteges volt:-)

Utalom, hogy a legtöbbó emberben a legkisebb kesztetes sincs meg az önzetlen segitsegre, egyuttmukodesre, hasonlora.
miert erzi ugy mindenki, hogy ha nekem jo, azzal neki rosszabb?
miert gondoljuk, hogy meghatarozott mennyisegu jo dolog van kiosztva a vilagban, es ebbol kovetkezik, hogy ha nekem tobb van, neki kevesebb lesz?

Ez borzalom, utalom ezt a hozzaallast!

OK
rendben van, nem vagyok minden6ó

DE MIÉRT NEEEEM?????

grrrrh, egy dolog ezt felfogni es egy masik megszokni. bar tudom, hogy igy van, meg nem szoktam meg kellokeppen ezt a gondolatot, nem teljesen sikerult azonosulnom vele, azaz meg elegge konnyen felszinre tor az aggodo enem :)
most pl kulon idegesit a minden66atlansagom, annyival egyszerubb lenne az elet.
de igy legalabb nem magamat hibaztatom. talan ez is a lenyeg.
hanem a vilagot, a vilag mukodeset es az en hihhhetetlen szerencsemet.
semmi nem mehet egyszeruen. ezt mar tudom, de csak hogy ismeteljem onmagam:

DE MIÉRT NEEEEEM??????

tiszta agyrem, es persze most visszakapom. csostul, a sajat bizonytalansagaimat, hebegesemet, habogasomat, vissza az egeszet. a masik oldalon vagyok es igyexem elvezni

arra kellett raebrednem, hogy NEM KATTOGNI, azaz visszatartani magadban a kattogast, legalabb annyira faraszto, ha nem farasztobb, mint csak ugy kattogni. es lehet, hogy hoszutavon kifizetodo ezt a modszert elsajatitani, de most nagyon ki tudok merulni eg NEM kattogos nap utan, mert igazabol kattogos a nap, es az eromet arra hasznalom, hogy meggyozzem magam, hogy nincs is min kattogni es h visszatartsam a pararohamaimat :)

es mivel ez is egy ilyen nap volt, es meg nem mult el, most lefexem aludni, mert elfaradtam :)

es ami a legjobb, hogy dolgoznom kellene, de mar erre igazan nem kepes az agyam :)

jol vagyok.
hihetetlen, ahogy ezt egyszercsak felismeri az ember. mikor eloszor kimondja es erzi is. es hogy mi is az, ami raebreszti.

en mondtam ki, egy beszelgetesben. azt mondtam, hogy en most jol vagyok,
merek "lelkesedni" anelkul, hogy azt ereznem, ettol kevesebb vagyok, merek nem attol tenni fuggove erzeseket, hogy mit erez a masik. mert az en erzeseim minden erzestol fuggetlenul is teljesek, igaziak. attol mert a masik mast erez, meg nem er az en erzesem kevesebbet. Ha csak azt nezi az ember, mi jon vissza, es attol tesz mindent fuggove, az nem oszinte es ami nem oszinte, az nem mukodik. illetve nem lehet, hogy a masik reakcioja adja meg a te mukodesed letjogosultsagat. miert ne lenne az fuggetlen. es ha az viszonzasra talal, az csak kulon jo. de ha nem, az sem gaz. a kulcsszo a NEM GAZ.

jol lenni nem azt jelenti, hogy az eleted minden teruleten minden jol alakul. ez hozzasegit, hogy eljuss ide. jol lenni, szerintem azt jelenti, hogy nyitottan allasz a jovo ele, barmit is hozzon, legyen az csalodas, vagy siker, vagy osszeveszes, vagy szakaszitas, vagy bukas. bevallalod a kockazatot, mert az esemenyek negativ kimenetele csak a felszint erinti. ami belul van, Te, sertetlen maradsz. batran nezel a jovobe, befogadod ami jon, fuggetlenul attol, mi is az.

a gomb mukodik. a legszilardabb, legellenallobb felulet. Semmi sem biztositja, hogy habar most minden jo, holnap nem hivnak fel ezzel, vagy azzal, nem hiv fel hogy megsem tudja ezt tovabb csinalni, meggondolta magat.

lesz meg olyan, hogy nagyon hogy faj? lesz meg olyan,hogy padlot fogsz?
naná hogy lesz, ez nem kérdés. azt gondolni, hogy nem lesz, azt jelenti nem vagy kész. hárítasz. attol mert te egesz lettel, a világ sajnos meg nem az. vannak dolgok, amiken nem tudsz valtoztatni. de ettol neked meg nem kell osszetornod. a fajdalommal egyutt, a padlon is tud egesz lenni az ember. csak ahhoz kell ero, hogy beismerd, hogy ez faj es elfogadd, nem vagy mindenhato, es neked is fajhatnak dolgok, te is maradhaszt alul egyes kuzdelmekben, de ez nem minosit teged, csak a kapcsolatot, az elethelyzetet, a korulmenyeket.
lehet, hogy ez nem egy pillanat, de konnyebben elengeded a rosszat.

jol lenni annyit tesz, hagyni, hogy az elet rajtad keresztul es ne melletted suhanjon el es nem rettegni attol, ami jon :) tessek kihajolni, akkor is ha veszelyes!

én egy igazán kegyetlen házinéni vagyok.

először is engedtem őket beköltözni. és nagyon kis kellemes zavartalan létet biztosítottam nekik. Az elmúlt hónapokban szinte már azt hihették, ez a legjobb hely a világon, Ha dörömböltek nem szóltam rájuk, semmiféle retorziot nem gyakoroltam amiért rendetlenek és büdösek voltak. igazi aranyéletük volt. Mivel kb hónapok óta feléjük se néztem, hihették, hogy jó amit csinálnak, mhiszen nem szóltam rájuk, hogy elég legyen.

De tegnap betelt a pohár és kifüggesztettem a kilakoltatási felszólítást a hűtőm ajtajára.

Mivel a bentlakók nem hallgattak a szép szóra, ma rájuk eresztettem a végrehajtókat, két kicsi kezemet és kegyetlen kilakoltatást tartottam. Mindenkit kitelepítettem és most hagyom, hogy a kis hűtő megszabaduljon utolsó bűzös lehelletüktől is.

Ez kicsit kellemetlen, lévén a lehellet Domestos-felhő kiséretében a lakason keresztül kénytelen távozni, de pár óra és ennek is vége lesz és végre újra birtokomba vehetem a lakás eme igen hasznos tartozékát is :)

és majd éjjelente nem kelek a hűtő és a lelkiismeretem ijesztő dörömbölésére :)

Nagyon jó érzés, túl lenni ezen is :)

és engedélyt adtam magamnak a kis doboz felnyitására, melyet oly kemény munkával mostanáig zárva tartottam.

és holnap egy új tapasztalatot helyezek el benne, melynek adjuk az "egy pokróc, egy rosé & két pohár a szigeten" nevet. Azt, hogy a a kimenetele milyen lesz, meg nem tudhassuk. Reménykedünk, de visszafogottan. Viszont teljesen nyitott dobozzal :) mert ebben a dobozban a jó és rossz élményeknek ugyanúgy van helye. attól lesz teljes :)

Az utolsó elemet is beillesztve ezzel a NapsárgaGömbbe :)

Helyben vagyok.

A mai délelőttöt a saját erkélyemen töltöttem a szikrázó napsütésben, alig felöltözve, napozva és egy igazi Ludlum regényt olvasva. Kikapcsolva magam, az agyam. Nem volt Pixrael, nincs buli. A hétvége a lenyugvásé.

A nagyján már túl vagyok. Még nem tudok róla beszélni. Túl sok az infó és túl sok az érzés. Túl sok van előttem és most úgy érzem felfoghatatlanul sok van mögöttem. Most csak "nemgondolkodni" tudok, illetve akarok. nem akarom összefoglalni, értékelni. Pihentetni akarom, látni, ahogy felnő és meghal. Mert 4 hét és meghal. Hogy majd mint egy griff, ujraéledjen hamvaiból.

Az én gyerekem, az én griffmadaram.

Köszönöm, hogy velem örültetek, és köszönöm az elismerést a büszkeséget a szemetekben.

Most pedig elmosogatom azt, ami hetek óta rám vár és kimondhatatlanul élvezem, hogy elmosogathatok! Nem is hinné az ember, ez mennyire jó!

néha nem értem magam
most éppen leginkább leugranék egy 10 emeletes ház tetejéről, ami azt jelenti, hogy szeretném megrövidíteni az életem, mondjuk még 3 percesre, ehhez képest ülök, és salátát zabálok, ami egyértelműen a hosszú életet irányozza be.

hát, sosem volt erősségem a következetesség...

(::( :)):

reggel szuper kedvem volt. idoben felkeltem es nagyon komoly lepest etttem elore,
Munkaba menet bevasaroltam sok-sok zoldseget es salatanak valot. Tegnap este raebredtem, hogy az utobbi negy napban minden nap ettem valami junkfoodot. erzem, szabalyosan erzem, ahogy lerakodott a husomba az az undorito muanyag es zsir.
szoval ugy dontottem, valtoztatok ezen.
rendszeresen elfelejtek enni, aztan meg olyan elemi erovel tor ram az ehseg, hogy mindegy, milyen kajas bode a kovetkezo, veszek magamnak valami szart enni.
szoval most feltoltottem a hutot a mh-en csupa vitamdus egeszseges kajaval.
es buszke voltam magamra.

...de aztan leultem a gephez es jott a valosag, az elcseszett honlap, a gyanakodo es szamonkero levelek, az ertetlen kerdesek es olyan erzesem van, hogy a nagyon nagyon kemeny munkaval felepitett benyomasok es erzesek az emberekben, hogy ez valami olyan, ami vegre jo, es pozitiv es mukodik, egy suhintasra osszeomlik, es persze a legtobben zokszo nelkul ujraregisztraltak, de aki nem, nekem az is faj, akinek megrendult a bizalma, egy f***sag maitt, ami felfoghatatlan es amivel kapcsolatban a hibat ott kovettem el, hogy enm a profizmus, hanem az erzelmeim utan mentem. Soha tobbe. es persze en is figyelhettem volna, hogy az, ami annyira evidens, mint az, hogy a nap keleten kel es nyugaton nyugszik, tenyleg megvalosult-e, de eszembe sem jutott, hogy a kepekkel egyutt az adatbazis nem kerult lementesre. Egy perces munka lett volna es akkor most nem allnek a gyonyoru varam romjai kozott szettart karokkal es kornyekezne a panikroham, hogy egy csapasra minden el lett cseszve...

szep napnak indult, de mar nem lesz szep a vege...

klikk ide és hihi

Igy is van, munkaval kell unnepelni a munka unnepet. Soesem ertettem, miert szabadnappal! most komolan :)

De am, nem is akarhogy, nagyon serenynen, reggel 7kor, hatalmas szemeteskosival, ami iszonyatos csinnadrattaval jelzi a sok lusta lakonak egy pici zsakutcaban, hogy vannak, akik tudjak, mit kell csinalni egy ilyen jeles napon!!!

éljen, éljen!

 :)
igy aztan joool kialudtam magam, h most kicsit en is unnepeljek es dolgozzak :)

ezt nem hiszem el:
éjjel fél kettő van. az előző levelemet mondjuk 10 perce irtam. akkor 1116 most 1137 kep van fent...

szakadt...
amilyen gyorsan jött, huss
és a legszebb, hogy az "ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen" így inkább semmivé teszem módszer alkalmazásával történt. Szörnyű fájdalmas dolog ez, mert tehetetlen vagy. és a legroszabb, hogy mikozben ez történik, te pontosan látod azt, mekkora hibát követ el és ami még ennél is rosszabb, hogy ő is látja, mégis elköveti. tisztán látom a fájdalmat és hallom azt a szakadó hangot, mikor azt mondtuk "szia" és én tettem egy lépést hátra...és látom ahogy nézett és még most is fáj.
de ez az, ami nem döntés kérdése, legalábbis nem az én döntésemé...

DE

én is döntöttem. muszáj. Neki is megírtam és így is van: életem legmeghatározóbb másfél hónapja következik. Valóra válik valmi, amiben hiszek és amiért eddig is rengeteget dolgoztam, és amiért majd csak most kell igazán elkezdeni dolgozni. Ennek lezárulásáig pontosan másfél hónap van még hátra és egy szeminárium.
A Pixraelre másodpercenként jönnek fel a képek. Már 1116 kép van fent. Két napja még csak 935 volt. Felfoghatatlan. És a nagyja még csak most jön.
Új munkám van, megállom a helyem, egyedül maradtam a héten, és mégis megy. Nagyon kemény, de ha ezt most megcsinálom, nyert ügyem van és tudom, hogy meg tudom csinálni.
Most nem akadhatok el, nem állhatok meg, nem nyalogathatom a sebeimet. pedig nagyon szívesen tenném. Nagyon, nagyon jól esne sírni napokig és kattogni azon, vajon mit vétettem a világ ellen, nekem miért nem jár legalább egy hétnyi tiszta boldogság. De erre most nincs időm és ami a különleges, hogy magam miatt nincsen. Mert ami most jön az igazán én vagyok. Szívem-lelkem benne van. Soha nem bocsájtom meg magamnak vagy bárkinek, ha eltérít az útról.

Így aztán döntöttem. Nem fordulok vissza, nem takarítok ki őrült iramban a hétvégén, hogy hétfőn elhivhassam egy kellemes vacsira, NEM. Mert most csak Pixrael, Munka és Én vagyunk a képben. Senki és semmi más!

DE

másról is döntöttem. Nem hiszek abban, hogy létezik a "túl szép, hogy igaz legyen". Abban hiszek, hogy létezik a "túl szép, hogy veszni hagyjuk". És ha egyszer Pixrael és ez a másfél hónap lezárult, visszanézek. nyugodtan, higgadtan és megnézem, ö merre jár, én merre járok, mit csinálok, és ha még lehet, megpróbálom megjavítani azt, amit ö most elrontott, mert ez a sztori túl szép volt ahhoz, hogy elmúljon úgy, nem harcolok érte.
Akkor majd őrült iramban kitkarítok és meghívom egy finom vacsira.

DE

addig nem, addig elfelejtem. Úgy teszek, mintha ez az egy hónap ismerkedés és egy hét boldogság nem is létezett volna, mintha semmi nem zökkentett volna ki az utamból. mintha én még mindig az az Andi lennék, akinek van egy hiányos gömbje és egy csukott doboz a hóna alatt. Akkor is, ha már nem vagyok az. A doboz fedele felett én gyakorlok végrhajtói hatalmat és én ki tudom majd nyitni ha itt lesz az ideje. De ebben a két hónapban, ennek a doboznak nincs helye. Mert csak kárt csinál.

Így döntöttem.
És még valami biztos. Abban, hogy ezt meg is tudjam valósítani, szükségem lesz Rátok. És néha majd a kis doboz fedele elkezd ugrándozni (=hiszti) és le akar jönni, de most nem nyithatom ki, és Nektek segítenetek kell abban, hogy csukva maradjon, hogy előre nézzek és ne hátra, hogy magamra figyeljek és ne másra!

És, ami a legjobb, hogy tudom, hogy ott lesztek!
És csak ezért merek ebbe belevágni, csak ezért mertem belevágni az elejétől kezdve. Nagyon nagy szerencsém van Veletek, a brataimml. Kevesen mondhatják el magukról, hogy ennyien állnak mellette. Köszönöm :)

ui:
csöpp