Furcsa dolog ismerni valakit, vagy azt hinni ismerjük. hálás vagyok az életnek, hogy fiatalon megtanított arra, igyekezzek külön választani azt amit látok valakiben és azt ami tényleg benne is van. Nagyon nehéz dolog ez. Illetve az is nagyon nehéz, hogy annak ellenére szeress valakit, hogy nem az, aminek te látni szeretnéd.
És persze a kérdés, hogy ha nem az akinek látni szeretnéd, szeretheted-e még igaz baratodként. Ha nem kapod meg azt, amit vársz tőle, hova kell kerülni a ranglétrán.
Tud-e valaki hirtelen változni, vagy csak a Te szemedről esik le a rózsaszín hályog.
Ha 36 év utánderül ki valakiről, hogy nem is igaz barát, akkor őt kell okolnod érte, mert megváltozott vagy saját magadat, mert nem vetted észre, hogy nem is az, akinek hitted. magadat, mert hazudtál magadnak 36 évig arról, hogy akit látsz nem is olyan amilyen valójában.
A számokból gondolom rájöttetek, hogy nem magamról beszélek, de elgondolkodtam. velem ez 10 év után történt meg. és igen, bajban mutatkozik meg, ki is az igazi barát. Sajnos nincs mese, és azt amit akkor látsz, már nem hazudhatod el magadnak. Meglátod azt, amit nem akartál látni olyan sokáig. De az embernek, ahogy öregszik, egyre kevesebb a barátja és a haverja. inkább csak a barátokkal foglalkozik, hiszen a haverokra nincs ideje a munka és a család miatt és ilyenkor még nagyobb csalódás, ha az egyikőjükről kiderül, nem is az aminek láttad, azaz Ő Ő, csak te nem voltál öszinte. Kire haragudhatsz ilyenkor?
Szerencsém van. Korán megtanultam, hogy nem érdemes hazudni magunknak és ha ilyen van, magadra haragudhatsz csak érte és hogy ez természetes és emberi dolog és ilyenkor kár keseregni, hiszen az emberek csak emberek, többek vagy kevesebbek és csak annyit érdemes elvárni, amennyit ők adni tudnak.
De ettől még lehet őket szeretni és kár érte haragudni rájuk. nem az ő hibájuk, hogy többet vártál tőlük, mint amit adni tudnak :)
kemény lecke ez, pláne 53 évesen.
