Most hajnali negyed8 van és én készülök a dolgozóba, hogy ledolgozzam UTOLSÓ munkanapom 8 óráját.
Megtörtéént, és hogy hogy jutottam idáig?
február 13 szerda:
Az első info, hogy egy kisebb veszekedést követően bejelentettem, (akkor már békés beszélgetés keretében), hogy vár rám másnap egy állásinterjú és annak eredményétől függően felmondok.
A hírt elég jól tálaltam, és maximális megértésre talátam. A főnöknőm megértette, én jobb és több vagyok, mint a Visaul Merchandiser állás.
És ami még jobb, hogy tegnap a külföldi fejesek is megértették és azt mondták, hogy ha bármikor úgy érzem, hogy vissajönnék, az ajtó természetesen nyitva áll!
Többek szerint, ez nem egy megszokott elköszönési forma :) Örülünk, habár ezt nem hinném, h igénybe veszem, bár ki tudja, soha se mondjuk, h soha :)
február 14 csütörtök:
imádott valentin nap (bllehhh)de a lényeg, hogy este elmentem az állásinterjúra, jó volt nagyon. másfél óra beszélgetés után, szinte biztosra mondták az állást. Mindezt úgy, hogy elmondtam, vannak olyan projektek, amiket meg kell csinálnom, fotópályázat, ovifestés, stb. A részletek kidolgozására kértek időt és hétfőr igérték a hivatalos választ. A cég amúgy egy pici reklámügynökség, a Reverb.
február 18 hétfő:
reggel 9. telefon. Akkor várunk szeretettel. És szerintük ha kb egy hónap múlva kezdek, az tökéletes és addig meg is tudom csinálni, be is tudom indítani a dolgaimat. A pályázat végéig félállás, aztán meglátjuk. Tehát akkor csüt reggel találkozunk és megbeszéljük a részleteket.
Ezt követően beszéltema főnöknőmmel, akit még csütörtökön este az interjú után, mint egy aggódó anyukát, felhívtam, és elmeséltem neki, mi volt, igy aztán nem érte nagy meglepetés, mikor megmondtam neki, hogy megkaptama munkát. Az már nagyobb meglepetés volt, mikor hétfőn közöltem, hogy csüt már nem szeretnék dolgozni, de szeretném, ha cak 29étől szűnne meg a munkaviszony és addig megkapnám a túlóráimat. És a csoda az, hogy azt mondta OK.
Igy aztan a síelés nem a szabadságomból megy le, hanem a túlóráimból, és ma dolgozom utoljára.
Sütöttem sütit az embereknek, ahogy azt anyukámtól láttam, valahányszor eljött egy mh-ről.
És bevallom, hiányozni fognak. És azt is, hog félek.
Mert olyan ez, mint anno izraelben, mikor a biztos munka hazarepült (birthright csoport) és ott álltam a semmiben és meg kellett teremtenem a feltételeket egy élethez. Munkát és szállást találni.
Akkor és most is magamat kell legyőzni. A lustaságomat és szétszórtságomat!
DE MEGCSINÁLOM, AHOGY KINT IS MEGCSINÁLTAM!
Hát ennyi.
És nagyon nagyon köszönöm, hogy annyiszor végighallgattatok, tanácsot adtatok, támogattatok, biztattatok és hogy örültök nekem!
