lehet, hogy léteznek olyan emberek, akik alapvetően nem alkalmasak arra, hogy a társas létezés párkapcsolati formáját művelni tudják.
Valamiért kezdem úgy érezni, erre én alapvetően vagyok alkalmatlan... és ezt nem úgy kérdezem, hogy azt várnám, csípőből tessék velem ellenkezni. Szerintem igenis léteznek ilyen emberek. Akiknek valamiért az életük ugy alakult és a személyiségük úgy hozta, hogy a párkapcsolatok, mint olyan, nem fértek bele, nem csöppentek bele az életébe. És, ami a fontos, ettől ő nem rosszabb ember! Még ha sokan azt is gondolják!
Szóval hogy nem mindenki képes megosztani az életét vagy jól reagálni arra, ha valaki tőle ezt kéri, leadni az elvárásaiból magával és a kiválasztottal szemben. Alkalmatlan, rugalmatlan, zárkózott.
Én azt hittem, h a kapcsolatpara, a legnagyobb hülyeség a világon. De arra jöttem rá, rengeteg féle kapcsolatpara van, és valószínűleg egyik sem hülyeség. nekem is van ilyenem, méghozzá nagyon, nagyon kóros szintű, amit rettentő rosszul is kezelek. És hiába koncentrálok, hogy ne áradjon belőlem a távolságtartás, nem megy. Aztán persze az élet is rátesz szép nagy lapátokkal, mert valahogy akárhányszor igyekeztem a falaimon és kerítéseimen lukat vágni, az ami kint fogadott hihetetlen erővel lökött vissza, vagyis én így éltem meg a hatásokat. Ami persze szintén szélsőséges, másnak biztosan más üzenetet tartalmaztak volna a behatások, de pont ettől vagyunk különbözőek.
Ismét rá kellett jönöm, hogy én nagyon kemény vagyok, vagy ezt hiszem, ezt akarom mutatni, ezt mutattam éveken át és már nem tudok kibújni az álarc alól, hozzá nőtt a vigyor a fejemhez, úgy mint Jokeréhez. Mondhatjuk úgy is talán, h kérges. ez a szó tegnap jutott eszembe, mikor a csirkék között ültem... Ezt felismerni fura érzés és nem is elég, mert hiába ismerem fel, ettől az a kéreg még ott van és csak nagyon kemény fejsze tudja átvágni. Sajnos a legkisebb megingása a favágónak, beforrasztja az addig vágott utat a kéregben. És ilyenkor én jól azt mondom a kis kérgemnek (ma már, tudatosan tisztázva magamban a kérgesség létezését), hogy ejnye no, azért ne teljesen forrj össze, adjuk még meg az esélyt, hiszen csak apró megingás volt ez, ettől még jó ember az a favágó, de ez sajnos általában már nem elég, mert azon az úton, ami frissen forrt össze, az ő fejszéje nem haladhat tovább, fejsze-rezisztenssé vált az ösvény. De ő ezt nem tudja és nem is tudhatja, hizsen én nem tudom és nem is szólhatok erről, és ő azon az úton halad tovább, észre sem véve a mozdulatai hiábavalóságát. És én közben belölről nézekkifelé és sajnálom, de úgy érzem tehetetlen vagyok, nem tudok neki segíteni.
Jó lenne, ha kitűzhetnék a kéregre egy kis levelet! Ne ijedj meg, csak kívül harapok! vagy lenne valami őrangyalom, aki a megrettent favágókat kicsit visszatartaná, hogy kiderüljön, vajon csak átmeneti bizonytalanság volt, vagy alapjaiban nem stimmelnek a rezgéseink.
Szerelmes vagyok, de úgy vagyok szerelmes, mint ahogy a Somerbe voltam anno. A Pixrael lett a szerelmem. És ez akkor sem volt jó és most sem az. Lehet, hogy mégis munkamániás lettem. Az aki munkamániás, a munkájába szerelmes. Meghozza érte az áldozatokat és háttérbe szorít minden mást. Én egyszer szerelmes voltam a Somerbe és azóta is keresem ezt az érzést. Szerintem egy normális ember ezt egy párkapcsolatban találja meg, én viszont valami hasonlóban talaltam meg, mint a Somer. Egy személytelen folyamtban, amit ÉN IRÁNYÍTOK, és ami nem tud bántani, mert pont azt kapom tőle, amit beleteszek. Ami eléggé ismer, hogy működjön és nem akar többet tudni rólam. Eredményes és kevés benne a tévedési faktor, a bizonytalanság és a kontrolálhatatlanság.
Nem bírom a bizonytalanságot és a kiszolgáltatottságot. Megtanultam egyedül lenni és nehéz elhinni, hogy menne ez nekem kettesben is. Miért menne. Eddig sem ment. és ez talan nem baj. Az ember megtanul együtt élni a hibáival, vagy inkább mondjunk tulajdonságot, mert az, hogy rossz-e egy tulajdonság, avyg jó, már más kérdés. Szóval elfogadod magad, nem ugyanilyen elfogadás kérdése azt elfogadni, hogy valakinek az élet szóló lapokat oszott?
vajon küzdeni kell ez ellen? Lehet küzdeni ellene? A meddőség ellen is küzdenek, de vajon nem a természet ellen való dolog ez?
