valahogy mostanaban nem megy, annyira vegletes a hangulatom, hogy mire leírom, amit akakrok, már nem is értek egyet magammal. Asszem a "hullamzom, tehat vagyok!" most az én szlogenem kéne hogy legyen.
fura érzés, mikor érzed, hogy nem is kéne szarul lenned, mert nem ért annyit az egész, mikor próbálod felidézni a rövid ám nagyjából tartalmatlan percek között azt, ami miatt még mindig ragaszkodsz kicsit és még mindig fáj ha eszedbe jut. és aztan hirtelen átcsapsz és jó kedved van, mert nem csak tudod, de érzed is, hogy ami még előtted áll, sokkal jobb, mint ami mögötted, és hogy a kiváncsiság, nyitottság, pörgés az jó dolog és egy kis időre valahogy felül tudsz kerekedni csipcsup fájdalmakon. aztan bekopogtat a valóság, a szar csaladi hangulat, anyád elkeseredettsége, ami mint valami rossz pólusán összeerőszakolt mágnes taszít el otthonról, miközben a neveltetésed, a kötelességtudatosságod és a lelkiismereted húz vissza.
Megint sehol sem jó, otthonodra nincs időd, mert eppen pocsékul állsz anyagilag és a szabad hétvégédet is melóval töltöd, mikor nem azzal, akkor próbálod bepótolni az elmúlt 3-4 hónapban hanyagolt szociális baráti életedet. Közben egy részed iszonyatosan vágyik a magányra, az önboncolgatásra, de amit egyedül maradsz, érzed, megkattansz, így inkább elszaladsz.
Úgy indulsz haza, hogy most nyugi, dvd, Liezen-i pillanatok nosztalgiaja, egy saláta, egy békés este egy pohár fehérborral. de aztán ismét pofán csap a valóság, mert otthon erre éppen semmi sem alkalmas, de ugye nincs időd elpakolni, belakni és nincs pénzed fészketépíteni így aztán fordulsz és beülsz valahova barátokkal, ami jó és imádod, de éppen nem pont az amit akarsz. de az ő dolgaik, az, hogy visszakerülhetsz legalább az ő életükbe, hogy újra befogadnak és újra meg akarnak veled oszatni dolgokat kicsit elfedi, hogy a saját életed megint nem 100as.
Szóval ez van. hullámzás. Visszatérő érzések az utcán, mint pl, "ő vajon mitől jobb nő nálam" aztán önmagad kiröhögése, mert közben már nem is ezt gondolod, csak kapaszkodsz a jól begyakorolt önsajnálatba. Választ vársz egy eleve minősíthetetlen kérdésre, miszerint mi miért történik.
A családom tragédiái 100osan befolyásolják az életemet, konstans lekiismeretfurdalás az, ha nem vagyok otthon és színtiszta mártírkodás ha otthon vagyok. és ok nem értik, hogy az ö szarjaikon kívül még a sajátod is van, mert ez visszafelé nem ugyaz. Az, hogy anyu segítségre szorul, konkrétan hatással van az én életzemre, behatárolja a lehetőségeimet, mig az, hogy velem szakítottak, nem kapom meg a pénzem, valami nem jó, mindössze addig hat rájuk, hogy amikor mesélem, azt mondják, szegényke.Csak ezt ők nm látják (be!)
és akkor most jön a hullámhegy, mert nyár van :) és mert a munkám zseniális és imad a fonoknom és tökre sokat tanulok, es jovo heten egyedul leszek, ami elore is szuperizgin hangzik, és közben van hétvégén munka, tehat lesz pénz ami megint szuper, és aztan holnap buli, vasarnap piknik, két hét múlva nomád. a pixrael tarol, most szombathely, aztan gyor és magátol működik, és hálásak érte, hogy ott lehet és ez fantasztikus, es vannak hosszutávú tervek is, csak ami nincs sokszor, azaz mostanában nincs, az az ero, hogy atgondoljam, honnan jottem, es hova tartok es hogy menjek tovabb. elakadtam. kicsit, de majd megint megy tovabb. es most megint miondenki biztosan megijedt, hogy jajj Andi nem van jol, pedig amugy meg igen, csak most atmenetileg kicsit nem, de azt szabad, nem? ha csak ket het volt a latszólagos boldogság, akkor is?