Olvasom AA es AI blogjait, az itt voltunk, ott csacsogtunk es humuszt ettunk, neten beszelgettunk, csak ugy irogattunk es hasonlo bejegyzeseket es szabalyosan facsarodik a szivem. Hianyzik, hogy ott legyek, spontan legyek. Annyira elhavazodtam a munkammal, hogy mar nem is hivnak, en sem hivnam magam, ugy sem veszem fol, ha dolgozom es ugye dolgozom.
nem jonnek a regi energiak a barataimtol, hiszen nem latom oket, es en sem tudom kinek adni azt ami belemszorult. Mas a kollegaimra ramosolyogni es mas a barataimra. Es ez nagyon hianyzik. Nagyon nagyon!
Asszem ez az oregkori depressziom egyik oka! A masik, h raadasul ugye otthon sem var senki, akire mosolyoghatnek. A falbamulas van este. Ezt nem szeretem.
A munkamat imadom, az embereket is imadom, de ez nem eleg!
Egy hetet kell varnom arra, hogy lassaam azokat akiket szeretek nagyon nagyon! Programot szervezni nem merek, mert sehova nem erek oda. Tudom, amugy sem, de most nem azert mert en mindenhonnan elkesem, hanem mert ha azt remelem 6kor vegezni fogok, szinte sosem vegzek!
Tudom, ez a felnottkor es van aki ezt birja es megszokja, de nekem nem megy.
En nem vagyok felnott!!!!! Kikerem magamnak! Es ez igy nem jo a lelkemnek, akkor sem ha tegnap a fonoknom azt mondta, hogy neki vannak a legjobb vizsuelesei, es hogy majd jonnek a fonokok es elvisznek minket, mert olyan jok vagyunk, hogy neki nem engedik meg ezt a luxust! Ez nagyon jo erzes, de ezt este 8kor mondta es az en munkaidom ugye 5kor lejart!
Tudom, nem lehet minden tokeletes, de huhh! Erzem, hogy faradok!